Szakmai koordinátor: Olga K. Ninkov

Szervezők: Mihájlovity Anikó, Olga K. Ninkov, Korhecz Papp Zsuzsanna, Ljubica Vuković Dulić

Technikai háttér: Lality Csaba

Szimultán fordítás: Mácsai Tibor

Fényképész: Kolović Svetlana

Munkatársak: Bajári Eszter, Bába Rózsa, Aleksandar Cvijin, Franciskovity Laura, Hicsik Dóra, Horváth Eleonóra, Horváth Ferenc,
Kajdocsi Lovász Gabriella, Sonja Korponaić, Branka Pavlov, Mirjana Rodić, Tóth Alex

Szerkesztő: Kajdocsi Lovász Gabriella

Absztraktok fordítása: Kristina Vlahović

Dizájn: Lality Csaba

A Szabadkai Városi Múzeum és a bajai Türr István Múzeum Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló
Együttműködési Program Historizmus a Bácskában című projektje (HUSRB/1903/33/0040) keretében a Szabadkai
Városi Múzeum 2021. december 9-én és 10-én két konferenciát szervez, melyek programjait és absztraktjait jelen
kiadványunk tartalmazza. Az előadásokon szimultán fordítás biztosított. A konferenciákat egy fotókiállítás kíséri. A
rendezvényre a belépés díjtalan.

HISTORIZMUS A KÖZGYŰJTEMÉNYEKBEN ÉS A MUZEALIZÁCIÓ

2021. december 9.

10.30–10.45 Regisztráció
10.45–11.00 Köszöntő és a tudományos tanácskozás megnyitója: Mihájlovity Anikó, a Szabadkai Városi
Múzeum megbízott igazgatója, N. Kovács Zita, a bajai Türr István Múzeum igazgatója és dr.
Ninkov K. Olga, a projekt szakmai koordinátora
A konferencia moderátorai: dr. Kajdocsi Lovász Gabriella, a konferencia tanulmánykötetének
szerkesztője és dr. Ninkov K. Olga

11.00–14.00 Előadások
11.00–11.15 N. Kovács Zita, művészettörténész, főmuzeológus, Türr István Múzeum, Baja

Historizáló vagy modern? A historizmus emlékei Baján

11.15–11.30 Ljiljana Lazić, művészettörténész, múzeumi tanácsos, Újvidék Város Múzeuma

Blaskovics Bátori Mihály díszítő műhelyének hagyatéka Újvidék Város Múzeumának
gyűjteményében

11.30–11.45 Ljubica Vuković Dulić, művészettörténész, főmuzeológus, Szabadkai Városi Múzeum

A fénykép, mint a szabadkai historikus divattörténet kutatásának forrása

11.45–12.00 Kothencz Kelemen, néprajzkutató, főmuzeológus, Türr István Múzeum, Baja

A bajai Kattarinka cipészdinasztia emléke

12.00–12.15 Kordé Nóra, történész, muzeológus, Türr István Múzeum, Baja

A Millennium Baján (1896) – és szabadkai párhuzamai

12.15–12.30 Kávészünet
12.30–12.45 Cs. Andrási Réka, régész, muzeológus – Pap Evelin, régész, muzeológus, Türr István Múzeum, Baja

A historizmus előképei. Késő középkori–kora újkori régészeti kutatások Baja belvárosában

12.45–13.00 Radványi Diána, művészettörténész, muzeológus, főosztályvezető, Kerámia- és Üveggyűjtemény Főosztály, Iparművészeti Múzeum, Budapest

Két historizáló Zsolnay-kályha – az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye és a szabadkai városháza
példái

13.00–13.15 Dejan Vorgić, művészettörténész, muzeológus, Nagybecskereki Nemzeti Múzeum

Özvegy Guttmann Jakabné és Fiai műkőgyárának termékei a Nagybecskereki Nemzeti Múzeum
gyűjteményében és egy szabadkai példa

13.15–13.30 dr. Ninkov K. Olga, művészettörténész, múzeumi tanácsos, Szabadkai Városi Múzeum

A „zöld ember” és az „irigy fej” – adalék a szabadkai historizmus ikonográfiájának tanulmányozásához

13.30–13.45 Miomir Milić, művészettörténész, Belgrád–Szabadka

Isolda – a szabadkai neogótika, mint a kortárs divat ihletője – projektismertető

13.45–14.00 Hozzászólások
15.00 Kísérőprogram: Séta a város historikus műemlékeinek bemutatásával. Gyülekező a Szabadkai Városi Múzeum előtt.

HISTORIZÁLÓ VAGY MODERN? A HISTORIZMUS EMLÉKEI BAJÁN

N. KOVÁCS Zita, művészettörténész, főmuzeológus

nkovacszita@gmail.com
Türr István Múzeum, Baja

Sokrétű és összetett történelmi és társadalmi okok miatt beszélhetünk a 19. század második felében és a
20. század első három évtizedében az ún. hivatalos művészetről, a historizmus korszakáról. A 19. századi
ipari forradalom jelentős következményekkel járt a művészet és a hétköznapi élet területein az
urbanizációs folyamatokban és a tárgyalkotó kultúrában egyaránt. Baján a sokrétűvé váló társadalom a
polgárságban találta meg azt a vállalkozó szellemű és dinamikus közösséget, amely képes az egyház, a
vagyonos polgárság és az arisztokrácia részéről érkező megbízásoknak eleget tenni. Az iparosodáshoz és
az ebből fakadó városi fejlődéshez kötődő új társadalomban megjelent a kifinomult dekorativizmus
értékeire figyelő új esztétikai érzékenység, amelynek lassan mind szélesebb bázisa lett. A historizmus
társadalomtudományi, építészeti, urbanizációs és iparművészeti tekintetben is jelentős hatást gyakorolt a
Bácskára, leginkább a két legnagyobb, erősen polgárosult városa Szabadka és Baja arculatára, kulturális
örökségére.
A Türr István Múzeum képzőművészeti és iparművészeti gyűjteményében számos historizáló műtárgyat,
tudományos adatot és forrást őriz, amely még feldolgozásra, kiadásra és bemutatásra vár.

A HISTORIZMUS ELŐKÉPEI. KÉSŐ KÖZÉPKORI–KORA ÚJKORI RÉGÉSZETI KUTATÁSOK BAJA
BELVÁROSÁBAN

CS. ANDRÁSI Réka, régész, muzeológus

andrasireka90@gmail.com
PAP Evelin, régész, muzeológus
pap.evelin.95@gmail.com
Türr István Múzeum, Baja

Egészen a közelmúltig nem sok esetben volt lehetőség régészeti kutatásokra Baja belvárosában, a hajdani
városmag területén. Az elmúlt néhány évben számos új adattal gazdagodott Baja késő középkori és kora
újkori történelme a nagyobb földmunkával járó beruházások alatt. 2018-ban az Attila és Batthyány utca
kereszteződésében lezajlott munka során a kerámia anyagon és állatcsontokon kívül, több impozáns lelet,
pl. egy csontból faragott, késő középkori zsebnapóra felső része, középkori hálónehezék, sütőharang
töredéke, növényi maradványok, valamint érmék is napvilágot láttak.
A 2020-as év elején ismét számos olyan feltárásra került sor, amelynek során a Türr István Múzeum
régészeti leletanyaga lehetőséget kínál a historizmus forrásainak, például a hódoltságkori város
muzulmán negyede régészeti emlékeinek vizsgálatára, a historizáló városkép művészeti, iparművészeti és
építészeti emlékei előképeinek, analógiáinak megfigyelésére.

A MILLENNIUM BAJÁN – ÉS 1896 SZABADKAI PÁRHUZAMAI

KORDÉ Nóra, történész, muzeológus

konori1987@gmail.com
Türr István Múzeum, Baja

A tanulmány a szakirodalmi hivatkozások és a korabeli sajtóhírek tükrében igyekszik felvillantani Baja
városának a millennium országos ünnepség-sorozatához való csatlakozását és arra való felkészülését,
valamint mindezek visszhangját. Mindezek mellett a Bácska másik nagyon jelentős – és éppen ebben a
korszakban felvirágzó – városának, Szabadkának az ünnepi eseményei is megjelennek példaként, láttatva
azok meghatározó szerepét a térség életében.
A millenniumi ünnepségek országszerte igen pompásak és különlegesek, mégis települések szerint
egyediek voltak, hiszen részben az is volt a cél, hogy a fővárosban – a felvonuló bandériumok révén –
a vidéki Magyarország települései is reprezentálhassák magukat.
Baja városa ekkor már mint törvényhatósági joggal felruházott város, szintén képviseltette magát
Budapesten az országos felvonuláson, és elkészült a város millenniumi zászlaja is, ami később is a város
lobogójaként funkcionált. A tanulmány célja az is, hogy a millennium kapcsán bemutassa Baja és
Szabadka XIX. század végi természeti, anyagi és kulturális erőforrásait és azt, amit mindezekből
bemutatni igyekeztek „ország-világ” előtt.

A BAJAI KATTARINKA CIPÉSZDINASZTIA EMLÉKE

KOTHENCZ Kelemen, néprajzkutató, főmuzeológus

kothenczkelemen@gmail.com
Türr István Múzeum, Baja

A tanulmány egy Budapestről Bajára telepedett cipészdinasztia emlékét foglalja össze a szóbeli
hagyományok, kéziratos források, anyakönyvek, valamint nyomtatott kiadványok, sajtótermékek
felhasználásával. Az eredetileg Gatteringer nevű, német származású cipészmester 1861-ben alapította
cégét Baján. A vizsgált családban a mesterség apáról fiúra szállt több generáción keresztül. A család tagjai
a lábbelikészítés mellett az előállított termékek értékesítésével is foglalkoztak. Kattarinka József és Fia
cipészek üzlete Baja forgalmas sétálóutcájában, az Eötvös utca 2. számú házban cipőboltot üzemeltettek a
20. század közepéig. Az üzlethelyiség első felújítása a magyarosított nevű Kattarinka leszármazott,
Korányi Lajos nevéhez kötődik, aki 1924 körül impozáns szecessziós portált építtetett. Tíz évvel később
újabb felújítási munkákhoz látott a cégvezető, a budapesti modernizációs mintákat szem előtt tartva.
A Kattarinka cég 20. század közepén bekövetkezett államosítása egy nagymúltú kézműves dinasztia
történetét szakította meg.

KÉT HISTORIZÁLÓ ZSOLNAY-KÁLYHA – AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYE ÉS A
SZABADKAI VÁROSHÁZA PÉLDÁI

RADVÁNYI Diána, művészettörténész, muzeológus

radvanyi.diana@imm.hu
Iparművészeti Múzeum, Budapest

A Szabadkai Városháza ún. sárga termében és a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében is
megtalálható egy-egy példánya ugyanannak a neoreneszánsz kályhának. A gazdagon díszített
fűtőberendezések a 19. század végi cserépkályhák jellegzetes, de egyúttal reprezentatív darabjai közé
tartoznak.
A Zsolnay gyár 1885-től indította el a rendszeres kályhagyártást, és hamarosan az egyetlen komoly hazai
versenytársává vált a korabeli importárunak – mely főleg a Hardtmuth és a Meissen-Teischert
csehországi gyárait jelentette. A viszonteladók közvetítésével, nyomtatott katalógusokból kiválasztható
kályhák tervezésénél ekkor már általános gyakorlat volt, hogy stílusban passzoló, de variálható,
többféleképpen összeállítható elemekben gondolkoztak, melyekből a vevő igényének és a fűtendő helyiség
adottságainak megfelelő kályhát állíthatott össze.
A budapesti darab – mely egykor a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének székházában állt – és
szabadkai párja kis különbségekkel bírnak, de ugyanazon tervrajzok nyomán készültek, és tipikus
képviselői a nem a reneszánsz kályhák pontos másolására törekvő, inkább csak azok stíluselemeit előtérbe
helyező historizáló kályhatípusnak.

HISTORIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM

2021. december 10.

10.30–10.45 Regisztráció
10.45–11.00 Köszöntő és a tudományos tanácskozás megnyitója: Mihájlovity Anikó, a Szabadkai Városi
Múzeum megbízott igazgatója és dr. Korhecz Papp Zsuzsanna, festő-restaurátor művész
A tanácskozás moderátorai: Ljubica Vuković Dulić és dr. Korhecz Papp Zsuzsanna, a projekt
csapat tagjai
11.00–13.10 Előadások
11.00–11.15 dr. Bogdan Janjušević, művészettörténész, konzervátor, Tartományi Műemlékvéldelmi Intézet, Pétervárad

Historikus építészet Zomborban

11.15–11.30 mgr. Gordana Prčić Vujnović, építész, konzervátor tanácsos, Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka

Macskovits Titusz szabadkai építész historizmusa

11.30–11.45 Neda Džamić, MA, művészettörténész, konzervátor, Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka

Szabadkai bérpaloták a historizmus időszakában

11.45–12.00 dr. Fábián Borbála, történész, Délvidék Kutató Központ, Szeged

Közvilágítás gázlámpákkal a bácskai városokban a historizmus korában

12.00–12.15 Kávészünet

12.15–12.30 dr. Korhecz Papp Zsuzsanna, festő-restaurátor művész, múzeumi tanácsos, Szabadkai Városi Múzeum

Kratzmann Ede festett üvegablakainak restaurálása

12.30–12.45 dr. Terdik Szilveszter, művészettörténész, főmuzeológus, Iparművészeti Múzeum, Budapest

A budapesti Rétay és Benedek Műipari intézet és a szerb ortodox egyház kapcsolata

12.45–13.00 Lakatos Adél, történész, Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár

Neogótikus templomépítészet a Bácskában. A kelebiai Szent Anna, a szabadkai Szent György
és Szent Rókus templomok bemutatása a levéltári dokumentumok tükrében

13. 00–13.10 Hozzászólások, zárszó

13.10–13.25 Kísérőprogram: a Szabadka neogótikus építészete című kisfilm bemutatója, amelynek szerzői
a Szabadkai Középfokú Zeneiskola tanulói – Katarina Ivanković Radaković, Mirela Vereš és
Mario Bošnjak. Mentoraik: Tselios Tünde, történelem tanár és Marijan Kujundžić,
szociológia tanár; orgonán közreműködik: Ivana Mačković.

KÖZVILÁGÍTÁS GÁZLÁMPÁKKAL A BÁCSKAI VÁROSOKBAN A HISTORIZMUS KORÁBAN

dr. FÁBIÁN Borbála, történész

fabianborbal@yahoo.com
Délvidék Kutató Központ, Szeged

Magyarországon a 19. században 25 városi gázgyár épült. Ezek közül Bács-Bodrog vármegyében három is.
Az első bácskai gázgyár a bajai volt, amely 1887-től üzemelt, majd az újvidéki (1888) és a szabadkai (1890)
következett. A közvilágítás a bácskai városok közül legelőször valószínűleg Baján volt, míg Szabadka az első
ásványolajvilágítású (photogén) város volt a Bácskában és Magyarországon is (1856-tól). Gázközvilágítás
mindkét városban a belvárosi utcákban volt. A négykarú lámpaoszlopok is összekapcsolják a bácskai
városokat. Ezek közül kettő még ma is látható a szabadkai városháza bejáratánál. A bajai Türr István Múzeum
egyik érdekessége a gyűjteményben őrzött gázlámpatest, melyhez hasonlók szinte napjainkig világították a
szabadkai utcákat. A gázlámpatestek hasonlósága nem véletlen, mert mindkét helyen az Augsburgi Egyesült
Légszeszgyárak építette és üzemeltette a gázgyárat. A 19. században a polgárok nemcsak a saját lakásaik
világítására fordítottak több figyelmet, hanem a városokéra is. A szép lámpaoszlopok és falikarok
kiválasztására a városok vezetői ügyeltek, s figyelmesen sétálva a bácskai utcákon néhányat még manapság is
felfedezhetünk közülük. A historizmus stílusjegyeit elsősorban a lámpaoszlopokon figyelhetjük meg. A
gázgyárak építése – áttételesen a gázközvilágítás – a modern otthonokhoz és a historizmus stílusjegyeit viselő
házak, bérházak, paloták építéséhez járult hozzá, mert jobb világítást és fűtést tett lehetővé ezekben az
épületekben a világító gáz (korabeli elnevezéssel légszesz).

KRATZMANN EDE FESTETT ÜVEGABLAKAINAK RESTAURÁLÁSA

dr. KORHECZ PAPP Zsuzsanna, festőrestaurátor, főmuzeológus

korhecz.zsuzsi@gmail.com
Szabadkai Városi Múzeum

A szabadkai Tiffany-cég (Kovács József és Mészáros Rudolf) 2008-ban restaurálta Korhecz Papp
Zsuzsanna festő-restaurátor művész részvételével és Mester Éva üvegrestaurátor szakmai vezetésével a Macskovics Titusz (1851–1919) szabadkai építész által 1880-ban tervezett, a szabadkai Takarékpénztárpalota (Népbank, Magyar Királyi Főposta) díszlépcsőházában lévő festett üvegablakokat. 2012-től került sor a kerényi katolikus templom padlásán fellelt Szent István és Szent László királyokat, valamint Avilai Szent Terézt ábrázoló, 1891-ben készült három vitrázs restaurálására is. A vitrázsokat Kratzmann Ede (1847–1922) budapesti üvegfestőművész készítette. A két ablak rossz állapotban, nagy hiányokkal vészelte át az elmúlt évszázadot. A neoreneszánsz motívumokkal (levél és virágdíszes ornamentika, valamint gorgófejek) díszített, kék és piros szegélyekbe foglalt szabadkai kompozíciók mozaikos összetételűek.

A hiányzó ablakszemeket az eredeti üvegfestési technikával és anyagokkal rekonstruálták a restaurátorok.
Szabadka jelentős historikus épületének elválaszthatatlan részét képezik és művészettörténeti értékét
emelik a megújult festett üvegablakok. A kerényi vitrázsok a Szabadkai Püspökség egyházművészeti
gyűjteményében várják, hogy újra életre keljenek.

NEOGÓTIKUS TEMPLOMÉPÍTÉSZET A BÁCSKÁBAN – A KELEBIAI SZENT ANNA, A
SZABADKAI SZENT GYÖRGY ÉS SZENT RÓKUS TEMPLOMOK BEMUTATÁSA A LEVÉLTÁRI
DOKUMENTUMOK TÜKRÉBEN

LAKATOS Adél, történész

tamingadel@gmail.com
Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár

A szabadkai Szent György, Szent Rókus, valamint a kelebiai Szent Anna templom impozáns, neogótikus
épülete a historizmus gazdag bácskai épített örökségének szerves részét képezi. Építésük jól illeszkedett az
érsekség területén a 19. század derekán megindult egyházszervezeti változásokhoz. Ebben az időszakban
az egyházmegye jelentősen megnőtt római katolikusok hívei lelkipásztori ellátásának színvonalát több új
plébánia és lelkészség alapításával kívánták emelni. A folyamat a szűkössé vált templomok bővítésével és
újak építésével járt együtt. Ezek a szakrális épületek az egyház számára tökéletes stílus, a gótika,
romantika és historizmus határán megjelent változatában, a neogótika jegyében fogantak.
Szabadkán 1893–1896 között ebben a stílusban emelték a Szent Rókus és a Szent György templomokat.
Előbbi tervezője Hofhauser Antal, utóbbié Hoepfner Guidó és Keresztes István voltak. Szintén a
neogótika ihlette Rédl Béla báró kelebiai kastélya mellett, 1893–1905 között épült Szent Anna-templom
tervezőjét, Wágner Károlyt is.

A BUDAPESTI RÉTAY ÉS BENEDEK MŰIPARI INTÉZET ÉS A SZERB ORTODOX EGYHÁZ KAPCSOLATA

dr. TERDIK Szilveszter, művészettörténész, főmuzeológus

terdik.szilveszter@gmail.com
Iparművészeti Múzeum, Budapest

A budapesti Rétay és Benedek Műipari Intézet 1894 és 1920 között a hazai római és görögkatolikus
plébániák és parókiák, valamint a szerb ortodox egyház közösségei számára számos templomi felszerelést,
berendezést készített, illetve adott el. A cég történetének a magyarországi szerb ortodox közöségekkel
fennálló művészi és kereskedelmi kapcsolata nem túl ismert, noha ennek az együttműködésnek az
emlékei (főképp ikonosztázok) még ma is léteznek (pl. Szabadka, Újvidék, Mohács stb.). A szerb
kapcsolat – a korabeli reklámanyagok tanúsága szerint –, a cég arculatának megformálásban is
kiemelkedő szereppel bírt. A cég által készített, alapvetően neoromán és neogót stílusú berendezések
között a szerb ortodox megrendelők számára kivitelezett berendezési tárgyak a historizmus más
vonulatait képviselik, és minőségben gyakran felülmúlják az előbbieket. Az előadásban a cég és a szerb
közösségek, valamint a közreműködő művészek kapcsolatát járom körül, arra is keresve a választ, hogy
egy katolikus cégnek miért lehetett ekkora sikere az ortodox egyházban.